Munkás hétköznapok

Nos, elkezdődött, amire vártam: szépen dolgozom föl a felszaporodott felvételeimet. A Városminorral kezdtem, hiszen mindjárt mennek az olasz versenyre - hadd hallják magukat kívülről kicsit. Sajnos minden nap csak egy tojás, és még így is két óra múlt, hogy lámpát olthatok.

Itt a vége

Végefelé járunk a Kultúrfürdő 2009 rendezvénysorozatnak. Korábban úgy tűnt, csak tegnapig tart (09.12), de aztán az engedéllyel a zsebünkben újból képbe került a Kula és a Kollaps, így rockkal zárjuk a Fürdőt holnap.

Az, hogy a tegnapi (és reményeink szerint mai) este már kölcsönárammal ment és hétfőn aggregátorról zenélnek a bandák megint csak az életrevalóságát bizonyítja ennek a sorozatnak.

Nagyon várom már a nyugalmas estéket, amikor elővehetem a felvételeket és miközben babrálok velük, újra felidézem azt a sok élményt.

Sajnos lemaradtam egy-két dologról - mindenre már én sem tudtam odaérni. Most frissiben a tegnapi Nényei házaspár estet sajnálom legjobban, hogy arról nem készült felvétel. De talán nem is tudta volna visszaadni a hangulatot egy szál kamera. A hangfelvétel meg végképp nem. A megismételhetetlenség varázsa pedig (számomra) még ízesebb bevonatot képezett az egyébként is finom süteményen, ami így utólérhetetlen lett.

Lehet, hogy az élményeim maximalizálása érdekében le kellene mondanom a további felvételek készítéséről?

Csak vicceltem.